Ha már az ember gondolatai szabadon szárnyalhatnak, akkor talán érdemes ezt a fajta szárnyalást a test számára is lehetővé tenni.
Ezért a lehetőségekkel élve érdemes megnézni, hogy miként festenek a dolgok egy más szemszögből, egy, az átlagostól nagyban eltérő nézőpontból.
Kiindulási pontként természetesen az esztergomi repülőtérre és az adott repülő klubra szavaztunk, ahol készséggel adnak felvilágosítást azok számára, akik hozzánk hasonlóan felemelkedési és felülnézeti ambíciókkal és bírnak.
A felszállást követően Tát irányába fordultunk, hogy aztán a megfelelő magasság elérése után Esztergom felé tartva, a Duna fölött célozhassuk majd meg a Bazilikát.
Érdekes volt hallani, hogy ez a kis gép is 200 km/h sebességgel haladt, ami fentről egyáltalán nem volt érzékelhető, de hát ebben a felülemelkedett helyzetben az ember nem is a sebességre koncentrál.
A sebesség olyan földhözragadt…
Pár perc alatt elértünk a sziget fölé, ahonnan nagyon jól kivehető a hegyek (dombok) és a Duna közé szorított város legyezőszerű formája, ami akár egy denevér mellső végtagjának csontfelépítését is szimbolizálhatná az ujjakkal, melyek a városból kivezető utak nyomán rajzolódnak ki.
Érdekes továbbá – és nem csak növénytani szempontból – hogy a Kis-Duna part két oldalán a fák koronái - a városi oldalon a platánok, a szigeten a vadgesztenyék - mennyire eltérő színt mutatnak.
Ehhez a gesztenyéket támadó aknázómolyok (Cameraria ohridella) bizonyára jelentősen hozzájárultak.
A kép bal alsó sarkában látható, ’’E’’ betűt formázó, kellemesen hullámzó szürkeség egy félbemaradt szállodai projekt és mélygarázs mega-beruházás mementójaként példázza egy letűnt korszak hőstetteit, de fentről nézve nem annyira lehangolóan, mint a mindennapok perspektívájában.
A Kis-Duna stég-kígyójának farka a Kossuth hídtól indul és feje már túlér a Mattyasovszky-bástyán is, ami egyrészt azért jó, mert utal arra, hogy a városnak növekvő számban vannak jómódú polgárai, másrészt pedig azt is előrevetítheti, hogy a vízi (hajós)turizmus kíván magának több teret.
A víziváros leghangulatosabb, macskaköves utcájának házai hűséges kutyaként simulnak a Várhegy puha, zöld pamutzoknit viselő lábához.
A kép bal alsó oldaláról induló, középen felfelé kanyargó út a Vaskapuhoz vezet, ami Esztergom legmagasabb pontja. Balra lent város legfiatalabb, de így is harmincas éveit taposó lakótelepe, a Bánomi lakótelep. Jobb oldalon lent a Dobó Katalin Gimnázium sportpályája.
Szentgyörgymező-Bánom-Vaskapu.
Kilátás a Csenkei híd, illetve Helemba felé. A magyar oldalon a Duna partjának mentén, sokszor árnyas fák közt halad a kerékpárút, mely az Erzsébet parktól a Szamárhegyig nyújt kényelmes, biztonságos, benzingőzmentes, valamint csodálatos látványban bőséges utat, amit a párhuzamos Duna hűsítő jelenléte csak újabb komfortfokozatba emel.
Visszafordulva a Szamárhegy-Búbánat irányából, ilyen képet fest a város, sőt erősen terjeszkedik is Visegrád irányába.
Ahogy jobban ráfordultunk a városra, feltűnt a jobb felső sarokban a Garam torkolata és Garamkövesd, ami Marcus Aureliusról is ismert…
Majd egy újabb kör kezdődik a Várhegy körül.
A kép bal alsó sarkának geometrikus gyepháromszögei óriás vadászbombázót formáznak, pedig eme különös formájú szerkezet csupán a békét biztosító élményfürdő különös tetőzete, mely alatt a megfáradt munkásemberek és családjaik wellness élményeket vegyítenek a nyugalommal és kikapcsolódással kevert hétvégi koktéljukhoz.
Az élményfürdő mellett álló szürke épület nem az előbb említett ''vadászbombázók'' NATO-központja, csupán egy másik giga-szállodaberuházás betontorzójaként hivatott hirdetni az egyszer volt ál-Kánaánt...
Szerencsére felülről olyan, mintha működne..., de tudjuk, hogy a távolság szépít.
A Kis-Duna város felőli oldalán a Szent István fürdő medencéjének kéksége azok számára is menedéket jelent, akik a vizes élményeiket úszás formában is ki szeretnék bővíteni.
E nagy medencétől a főút felé haladva, az egykoron szebb időket megélt Fürdő Szálló épülete áll, mely ebből a perspektívából akár egy kastély vagy egy ódon és működő szálloda is lehetne, de a realitások és Esztergom talaján maradva tudjuk, hogy nem az. Pedig anno a vendégek közt szerepelt Liszt Ferenc, Kossuth Lajos, Széchenyi István, Blaha Lujza, hogy csak néhány ismert nevet említsek a teljesség igénye nélkül.
A két magára hagyott betonkolosszus közelről már ebből a nézetből sem biztató, de legalább az élményfürdő parkolójában lévő autók utalnak arra, hogy szálloda nélkül is létezik érdeklődés...
A sziget végében látható apró fehér emlékmű az országzászló, ahol az emléktábla szerint maga Rákóczi is megpihent és ahol valamivel később sorkatonai szolgálatomat töltő határőrként nekem is éberen kellett vigyáznom arra, nehogy ürgebőrbe varrt szocialista értékeinket a hanyatló nyugat békaemberei - vagy a baráti Csehszlovákok - eltulajdonítsák.
A Várhegyről a ''macskalépcső'' jóvoltából már pár perc alatt elérhető a kéttornyú vízivárosi (Szent Ignác) templom, a Prímási palota, és a Keresztény Múzeum is, és e séta után kellemes pihenést rejtenek az Erzsébet park ősparkjának padjai.
A felújított dzsámi (Uzsiceli/Özicseli Hadzsi Ibrahim Dzsámi) és a jelenleg folyó régészeti feltárások jól láthatóak felülről is.
A sűrű fák közül vaskos oszlopként emelkedik ki ki az északi bástya, melyen immár egy évtizede a Melocco-szobor honol. A Szent Adalbert központ gyönyörűen felújított épülete és a szintén felújított északi kanonoksor nem csak közelről, de felülről is csodálatos.
Az északi és déli kanonoksor közti különbség nem csak a földről, hanem madártávlatból is szemebtűnő.
A kör végén most nézzük meg, hogy mi valósult meg a tervből.
Eme utolsó forduló után aztán megcéloztuk a kiindulási pontot.
A rövid utazás során Lengyel Tamás barátomra bíztuk magunkat, akivel akár egy menetrend szerinti Malév-gépen, de akár itt helyben, egy sétarepülés során is összefuthat bárki.
Köszönjük Toma !
Tehát akik megunták a jelenlegi béka-perspektívát, azaz a lenti, földhöz ragadt nézőpontot, mely nem mindig a legszebb orcáját tartja felénk, ne csak gondolatban szárnyaljanak!
Egy három fős társaság esetében - ennyien férnek el a pilótafülkében - egy tetszőleges esztergomi étteremben elfogyasztott vacsora áráért hasonló élményekkel, látvánnyal lehetnek gazdagabbak a levegőbe vágyakozók...
Mert fentről minden szép és jó.
Sárosi Attila
Esztergom Anno
